Az idei március idusán Ecsegfalván az a furcsa körülmény esett meg, hogy a hősök emlékművéhez két ünnepség keretében is került emlékkoszorú. Az egyik hatalmas és hivalkodó, a másik kicsi és szerény. Az egyik a felszínes, a külvilágnak szóló, sietős kötelesség, a másik a csöndesen a szívekben zajló hazaszeretet megnyilvánulásának példája volt. Március 12.-én, az ünnep előtti utolsó munkanapon hatalmas ezüst színű autó begördülésére várt a megemlékezésre szervezetten összeverbuvált falubeliek csoportja. Aki nem volt kimondottan meghívva, felszólítva a megjelenésre, az legfeljebb csak sejthette vagy utólag nyugtázhatta a történéseket. A nagy ezüst színű luxus autóval Veres József, körzetünk MSZP-s országgyűlési képviselője érkezett. Ami önmagában azért volt különös és meglepő, mert ezidáig, négy hosszú parlamenti éve alatt egyszer sem tette tiszteletét a faluban sem erkölcsi támogatással, sem pedig megvalósított fejlesztéssel, kiharcolt segítséggel.

Így hiába hozott a kampány időszak ürügyén magával, talán pont a mi adófizetői forintjainkból vásárolt gigantikus méretű koszorút, mögöttes értékének hiánya hiteltelenné tette főhajtását a forradalmi hősök szent emléke és az egyszerű falubeli emberek becsülete előtt. Nagyon szerencsésnek tartom magamat, hogy én azon a másik, őszinte, március 15.-ei ünnepségen lehettem résztvevő, amit nyílt plakátok, álca mögé nem bújó, büszke magyarsággal harsogó hangszóró hirdetett és ahová nem csak szelektáltan meghívott emberek jöhettek el. Ezt a megemlékezést a Dévaványai Jobbik Magyarországért Mozgalom alapszervezetének tagjai és Séllei Zsigmond országgyűlési képviselőjelöltünk tette lehetővé Ecsegfalvának. A csöndes gondolatok meghittsége, az alapszervezet tagjainak példaértékű fáradozása, tiszteletadása, hosszú idő óta a legméltóbb, legmeghatóbb, legszeretetteljesebb forradalmi megemlékezés volt a falunkban. Boldogsággal és büszkeséggel tölt el, hogy magam is részese lehettem! 

Ecsegfalva lakossága nevében is köszönettel: Körömi Krisztina