Főoldal Hírek Apróhirdetések Hasznos Fórum Archívum Időjárás Webkamera Kapcsolat

Ma 2017. Október 17.
Kedd, Hedvig napja van.

Friss hírek

XML error: Invalid character at line 36, column 20



Főoldal arrow Fórum arrow Dévaványa Város fórumaarrow Dévaványaarrow Vanyológia
Főoldal Súgó Bejelentkezés Regisztráció
 
Üdvözlünk, Vendég. Kérlek jelentkezz be vagy regisztrálj.

Jelentkezz be a felhasználóneveddel, jelszavaddal és add meg a munkamenet hosszát
 
Hírek:
 
Oldalak: 1 ... 4 [5] 6 ... 13   Le
  Nyomtatás  
Szerző Téma: Vanyológia  (Megtekintve 56846 alkalommal)
hajó
Haladó
****
Hozzászólások: 64



« Válasz #40 Dátum: 2010-03-12, 23:26:33 »

Képes képtelen városnézés

Bevallom, a városból kirándulni ebbe az irdatlan nagy ványai határba még ma sem veszélytelen! Könnyen elcsámborog az ember – térben és időben egyaránt –, és el sem kell tévednie ahhoz, hogy sok jó időt töltsön el benne...

Tisztelettel megígérem, hogy máskor is kilátogatunk még ide, de most − egy jókora kerülővel − térjünk mégis inkább vissza a város házai közé!

No, persze a határban való utazgatás régen más, valódibb veszélyeket is jelentett. Télen a hó, nyáron a sár vagy éppen a por keseríthette meg az erre vetődő jövőmenők dolgát. Márpedig ezek nem is lehettek olyan kevesen, hiszen – a Sárrétek áthatolhatatlan mocsrait elkerülendő – még a Budapestről Nagyváradra vezető országút is éppen errefelé, Mezőtúron, Dévaványán, Szeghalmon keresztül vezetett!

S ha a téli időjárás viszontagságai nem tartogattak volna elegendő kalandot, hát akkor ott voltak a réti farkasok! Apai ágon kinyomozható őseim – dédnagyapámmal bezárólag – mindnyájan pásztor emberek voltak, akik kemény teleken a juhkarám mellet sokat küzdhettek az éhségtől elkínzott ordasokkal. Nem véletlen hát, hogy édesapámtól több farkas történet is rám maradhatott, melyeket ő még a nagyapjától hallott...

Egy farkaskalanddal „színezett” téli utazást valamelyik ványai vőfélyünk még rímekbe is szedett. Ványáról – többed magával – szánkón vergődött át egy túrkevei lakodalomba, melynek históriáját aztán versben hagyta reánk. „A téli fehérség vette-é el szemük világát avagy az utazáshoz bátorságot merítendő, felette meghúzták-é a kulacsot, csak elég az hozzá, hogy jól bebarangolták őkelmék a két város közét.” – kommentálja az írást közlő Szűcs Sándor.

Ványáról alighogy éppen kifordulánk,
A Nádösvénynél egy csordát találánk.
Azt ne gondolják ám, hogy tán tinók voltak,
De fene ordasok, akik ránk rontottak.
Károly öcsénk együtt János kocsisunkkal,
Lovainkat védték, hegyes vasvillákkal.
Villámnak kicsapta egyik vad a farát,
Valamelyik másik Károly kezeszárát.
Közéjük puskáztunk Nagy Mihály sógorral,
Így jöttünk oszt többen egy kani farkassal.
Ám a becses vendég dög a saraglyába,
Azért vonít most mind az udvar kutyája.
De ez nem volt elég, a dühödt veresek
A Szíhalom táján megint megkergettek.
Amint odább mentünk, ott meg más baj ére,
Nyakig vesztünk bele a póhalmi érbe.
Nincsen a határnak se hegye, se völgye,
Minden útaival a hó betemette.
Ha lapátokat is nem hozunk magunkkal,
Tán a hóba veszünk szánunkkal, lovunkkal.
Sártói nádasban szinte őgyelegtünk,
Remete halmánál hóba tévelyedtünk.
A Berettyó part közt újfent ez követett,
A nagy havazásban ránk beesteledett.
Tán ide se érünk, bár ideje illő,
Ha nem tolja szánunk a feltámadt idő.


„Mikor leszállt az alkonyat és hamvaskék köd ereszkedett a pusztára, nagyon ismernie kellett annak a tájat, aki tudni akarta, merre van előre meg hátra... Ha eltévedt, ott fagyott. Vagy csak csizmáját hagyták az éhesen kuncsorgó farkasok.” – teszi hozzá a Sárrét tudósa. Hát, drága emlékű Sándor bátyám! Néhány esztendeje, egy alaposan behavazott szent karácsony napján ezt ugyan magam is megtapasztalhattam! Ehhez a kalandhoz bizony cseppet sem hiányoztak a vérszomjas réti ordasok!...

De a kalandos utazáshoz minálunk sem tél hava, sem nyár heve nem kellett! Itt volt Ványán a Vágás, a Sima-tón, vagy Tó-alján átvezető rév átkelőhely, amely önmagában véve élményt kínált az erre uatzóknak. Kása József jegyző írja 1864-ben:

„Vágás, mély ér a Pest–váradi országutban a város alatt; utasokra nézve emlékezetes vólt, minthogy a kocsit két egymáshoz erősített vályuba állítva kellett ezen vágás mély vizén átszállittatni, a lovak ezen sajátságos kompra nem fértek föl, hanem mellé kötve kellett átuszniok.”

Ezt a legendás átkelőhelyet egy 1783-ban készült térkép is megőrizte. Íme:



Nagyobb felbontásért kattints a linkre: http://digisarret.uw.hu/vanyologia/0021_vanyologia.jpg

1847 nyarán – Arany János nagyszalontai otthonából Pestre utaztában – Petőfi Sándor is megismerkedhetett a Sárrét marasztaló vendégszeretetével! Június 10-én Körösladányba érkezvén még „csupán” egy allegorikus szerelmes versre futotta az egyhangúnak tűnő táj nyújtotta élményekből:

PUSZTA FÖLD EZ, AHOL MOST JÁROK...

Puszta föld ez, ahol most járok,
Istenért sem látni virágot,
Rajta bokor sincsen, ahol a
Fülemile-madár szólana,
Az este is felhős, fekete,
Nincs a csillagoknak híre se'...
Hogy jutottál mégis eszembe,
Barna kislyány, szívem szerelme?
Eszembe jutottál, édesem,
És most már úgy tetszik énnekem,
Mintha itten a szomszédomba'
Fülemile-madár szólana,
S mintha virágok közt ballagnék,
S csupamerő csillag voln' az ég!


Körösladány, 1847. június 10.


Június 11-én azonban – Körösladányból Mezőtúrra utaztában – valahol a felázott agyagba ragadhatott az örök hős szerelmes költői képeinek legfennköltebb kelléktára! Ez a vers bizony már a sárból vétetett, s számunkra talán éppen az érzelmek őszinte kifakadása folytán válik oly kedvessé. Olvassuk hát együtt az Alföld legendás szerelmesének egy leplezetlenül őszinte megnyílvánulását – amely azonban felvillantja a legnehezebb pillanatokban sem nélkülözhető legendás magyar humorérzéket.

UTAZÁS AZ ALFÖLDÖN

Pompás kis útazás, valóban!
Alig van egy arasznyira
Fölöttem a felhő, oly terhes,
Szakad nyakamba zápora.
Bundám dohányzacskómra adtam,
Hogy az maradjon szárazon.
Csuron víz vagyok. Még megérem,
Hogy végre hallá változom.

Minő az út!... de vajjon út ez?
Vagy fekete kovász talán?
Mely ha kisűl, leszen belőle
Kenyér az ördög asztalán.
Ne dögönyözze kend csikóit,
Ne dögönyözze kend, kocsis,
Fölérünk Pestre, ott leszünk tán
Már az itéletnapon is. -

Hej, alföld, alföld, nem reméltem,
Hogy így fizess szerelmemért!
Vagy tán e zápor és ez a sár
Épen szerelmemért a bér?
Csakugyan az lesz... a záporban
Bucsúkönyűid ömlenek,
S karod a sár, amely helyettem
A kereket öleli meg.

Szép tőled, kedves alföldem, szép,
Hogy engem ennyire szeretsz,
Hogy távozásom így megindít,
Hogy ilyen bánatot szerez;
Örűlök rajta, hogy irántam
Ily érzékeny szived vagyon,
De, szó ami szó, jobb szeretném,
Ha nem szeretnél ily nagyon.


Mezőtúr, 1847. június 11.


Nos, a bejegyzés elején azt ígértem, hogy jókora kerülővel ugyan, de visszatérünk a város házai közé. Már szinte ott is vagyunk! De – kissé hosszúra sikeredett – bejegyzésünk nem lehetne teljes anélkül, hogy ne csupán térben, de időben is utaznánk egy kicsit! Ezt is megtehetjük, de ehhez alább egy kérés is társulni fog!

A történet a mába vezet vissza. Néhány évvel ezelőtt egyik nővérem családjával töltöttünk pár napot a Balaton déli partján, Fonyódon. A nap sugarait megelégelve és természetes érdeklődésünket kielégítendő egyik napon sógorommal bementünk a turista információs irodába, ahol a pult mögött alló hölgyek kedves érdeklődéssel kérdezték, hogy honnan is érkeztünk? Sógoromék Békéscsabáról, mi Székesfehérvárról, így hát kézenfekvő volt a szinte egyszerre kimondott válasz, a közös szülőföld említése: Dévaványáról jöttünk! Mosolyog Hát, erre a feleletre derült csak igazán kedves mosoly az említett hölgyek orcáján! Elmondták, hogy előző évben Sz@rvason jártak, ahol úgy döntöttek, hogy feltétlenül látniuk kell az európai hírű Dévaványai Túzokrezervátumot. Kocsiba szálltak és meg sem álltak... Nos, nem Réhelyig! Ahogy elmesélték, Gyomát elhagyva hamarosan megálltak, kiszálltak az autóból és lefényképezték a Gyoma-Dévaványa közötti utat. Ilyet ugyanis addig nem hogy soha sem láttak, de gazdag fantáziával sem lettek volna képesek elképzelni!

( Az alábbi kép csupán illusztráció. Forrás: www.devavanya.com)



Lehet, hogy a túzok mellett – vagy talán azt megelőzve – legnagyobb idegenforgalmi vonzerőnkké válhat(na) az említett útszakasz? Katasztrófa turizmusra kiéhezett világfiak jertek velem, imádjuk együtt az UTAT!

És akkor előhozakodok a fenntebb beharangozott kérésemmel. A véletlen úgy hozta, hogy a gyomai út ügyében a közelmúltban valaki külön rovatot indított. A téma egyszerű felemlítése is érthető érzelmeket vált ki mindnyájunkból, de nagyon szépen kérek minden ide látogatót: tekintettel arra a tényre, hogy a Dévaványára vezető utak állapota nem csupán választási ciklusokon, de egész történelmi korszakokon, politikai rezsimeken is átível – a megoldás szándékának leghaloványabb jele nélkül – tartsuk meg továbbra is e rovat aktuálpolitikától való mentességét! Örömmel várom a témához kapcsolódó hozzászólásokat, de az aktuálpolitikai értékeléseket kérem, a  fórum más, megfelelő rovatába / rovataiba bejegyezni!

Köszönöm az eddigi és ezt követő megértéseteket!


- hajó-
« Utoljára szerkesztve: 2010-03-13, 12:44:13 írta hajó » Naplózva

Navigare necesse est! – Hajózni muszáj!
hajó
Haladó
****
Hozzászólások: 64



« Válasz #41 Dátum: 2010-04-14, 22:42:53 »

Képes képtelen városnézés


Kedves és kitartó látogatók!

Elnézéseteket kérem, amiért hosszabb ideig távol kellett maradnom, de – számtalan egyéb elfoglaltság mellett – olyan jó okom is volt erre, amely hamarosan talán „igazolni fogja” hiányzásomat...  Kacsint

Még mielőtt ismét folytatnánk a megkezdett városnézést, térjünk vissza egy korábban érintett témára.

Említettem, hogy vitéz Lipcsey Márton tábornokról úgy tudom, személyében az öttusa sport hazai meghonosítóját tisztelhetjük, de pontosabb információm nem volt a témáról. Most dr. Marsi István „vanyológus” barátom több – az interneten elérhető – forrást is küldött nekem, amely alátámasztja a fenti állítást. Megköszönve szívességét, a témához szorosan tartozó részleteket megosztom ezen a helyen.

*

1881. december 26-án született Tiszafüreden vitéz Lipcsey Márton  tábornok, aki a Ludovika legjobb sportolóival megszervezte az első  magyar öttusaversenyt. (+Szentendre, 1972.március 1.) – Forrás: http://www.tfvk.koznet.hu/html/tf_evfordulok.html

*

Marsi István összefoglalója a kastélyról: Lipcsey Márton dévaványai kastélya a település külterületén, a gabonási határrészen volt. Az épület a tábornok vitézi telkén és hozzá csatlakozó néhány száz holdas magánbirtokán (összesen kb. 370 kat hold) helyezkedett el. A birtokot az 1945-ös földreform során felosztották, a kastély pedig állami kézbe, majd az 1980-as évek eleji lerombolásáig termelőszövetkezeti használatba került. Egykori képéről nagyon kevés forrásunk maradt.

Stranszki Péter szerint az épületre, ami egy középbirtok központja, udvarháza volt, az 1960-as évekbeli állapotában a kastély kifejezés kissé hízelgőnek tűnik. Visszaemlékezése alapján az épületet az 1950-es években É-i és D-i részre választották szét, melyben egy-egy önálló lakást alakítottak ki. Az É-i részben lakott a mindvégig Dévaványán maradt ifj. Lipcsey Márton, a tábornok fia. A D-i részben Pataki László termelőszövetkezeti elnököt és feleségét követte Stranszki Miklós és családja.
A kastély kissé nyújtott sátortetejű volt, amit hódfarkú cserép fedett. A helyiségek hajópadlósak voltak, az É-i lakás nagy része alatt téglázott pince helyezkedett el, melynek külső bejárata a K-i oldalon volt. Ugyancsak az É-i lakás egyik helyiségében volt a padlásfeljáró. A főbejárat a D-i oldalon volt, itt az épület teljes szélességében terasz húzódott. A homlokzatot és a bejárati kapu oszlopait különböző gömbdíszek tagolták.


Stranszki Miklós a Licsey-kastély lépcsőjén (1960-as évek első fele):



Teljes méret: http://digisarret.uw.hu/vegyes/lipcsey_kastely_lepcso.jpg

Stranszki Miklós  volt a  dévaványai Lenin termelőszövetkezet (ill. jogelődjei) kertésze az egykori Lipcsey-kertben. A család, így fia Stranszki Péter is az 1960-as években a kastélyban lakott.

*

Lipcsey Márton országgyűlési képviselő életrajza. (Országgyűlési Almanach az 1939-1944. évi országgyűlésről, 240. oldal)



Teljes méret: http://digisarret.uw.hu/vegyes/vitez_lipcsey_marton.jpg
Naplózva

Navigare necesse est! – Hajózni muszáj!
hajó
Haladó
****
Hozzászólások: 64



« Válasz #42 Dátum: 2010-04-14, 23:53:27 »

Kedves Barátaim!

A rovat indítása óta többen érdeklődtek privát üzenetben, hogy mi is az a Sárréti Digitális Gyűjtemény, illetve mikor és hol válik hozzáférhetővé. Nos, nagyon röviden igyekszem megválaszolni a kérdéseket.

A Sárréti Digitális Gyűjtemény Alapítvány 2006-ban jött létre. Célja – egyebek mellett – a sárréti településekre vonatkozó, nehezen hozzáférhető helyismereti dokumentumok digitalizálása, majd lehetőség szerint ezek internetes elérésének biztosítása. (Ez a tevékenység egyébként már jóval az Alapítvány létrehozása előtt elkezdődött.)

A digitalizálási tevékenység során Dévaványát – mint a Sárrét egyik karakteres kisvárosát – megkülönböztetett figyelemmel, „referencia” településként kezeljük. Már jelenleg is meglehetősen nagy mennyiségű olyan digitalizált dokumentum áll rendelkezésre, amely bizonyára széleskörű érdeklődésre tarthat számot.


Hogyan lehet segíteni az Alapítvány munkáját, illetve céljainak megvalósítását?

Kézenfekvő és ezekben a napokban aktuális, ha az adózó állampolgárok – élve törvény biztosította jogukkal –  rendelkeznek személyi jövedelemadójuk kétszer 1%-ával és ennek a civil szervezetek számára felajánlható részét Alapítványunknak juttatják.

Ez esetben a rendelkező nyilatkozatra a következő adószámot kell írni: 18391833-1-04

Természetesen további pénzadományokat is örömmel fogadunk a következő számlaszámra: 10405066-00010421-00000004

Segíteni azonban nem csupán pénzbeli adomány révén lehetséges. Ha valaki úgy érzi, hogy tudását, szabad ideje egy részét szívesen áldozná a fenti célok valóra váltására, keressen meg privát üzenetben. Nézzük, elsősorban milyen segítségre számítana az Alapítvány:

- dokumentumok digitalizálása (szkennelés, szöveggé alakítás, stb.)
- számítógépes szövegszerkesztés (dokumentumok begépelése)
- internetes honlap fejlesztés (elsősorban PHP és MySQL programozás)
- és természetesen minden egyéb lehetséges segítség.

Köszönettel: Hajdú József
« Utoljára szerkesztve: 2010-06-13, 14:25:05 írta hajó » Naplózva

Navigare necesse est! – Hajózni muszáj!
hajó
Haladó
****
Hozzászólások: 64



« Válasz #43 Dátum: 2010-05-23, 01:27:18 »

Kedves Barátaim!

A rovat kitartó látogatóit szeretném hamarosan kárpótolni azért, hogy megkezdett városnézésünk hosszabb ideje nem folytatódhatott. Azt ígértem, hozok majd valamilyen igazolást távolmaradásom okáról. Kacsint

Nos, reményeim szerint hamarosan "kézbe vehettek", illetve letölthettek egy olyan kis folyóiratot, amely minden "vanyológus" érdeklődésére számít.




Kérem további türelmeteket.

Üdvözlettel:
hajó
« Utoljára szerkesztve: 2010-06-25, 21:52:33 írta hajó » Naplózva

Navigare necesse est! – Hajózni muszáj!
vargav
Vendég
« Válasz #44 Dátum: 2010-06-09, 23:57:56 »

Kedves Ványaiak,

Gratulálok ehhez a szép helytörténeti fórumhoz!

Egy kérdéssel fordulok a fórumozókhoz. Rokonaim elbeszélése szerint őseimnek földje volt Dévaványán valamikor. Az általáluk nevekkel visszavezethető időkben már nem, akkor Endrődön éltek a Vargák, de azt is mesélték hogy van/volt egy kereszt ott, amit "Varga keresztnek" neveztek, talán mert ők állították.
Hallottak erről a keresztről esetleg?

Varga Attila
Naplózva
viharsarok
Kiváló dolgozó!
*****
Hozzászólások: 275



« Válasz #45 Dátum: 2010-06-10, 11:20:56 »

Kedves Varga Attila.

A kereszt amiről hallottát (Varga kereszt) a Mezőtúri úton található, az útkereszteződés mellett ahol a tsz major felé vezető úton.
Naplózva
Tomzsi
Junior
***
Hozzászólások: 40


« Válasz #46 Dátum: 2010-06-10, 19:47:03 »

Tisztelt Varga Attila!

Itt találhatsz képeket az általad keresett keresztről, valamint a városról. Alkalmanként frissül az oldal, bár van pótolni való.
A mezőtúri úti keresztet itt találod,
http://devavanya.tvn.hu/devavanyaalbum/pg229.html
és ez már a felújjított változatot is tartalmazza.

Üdvözlettel Tomzsi.
« Utoljára szerkesztve: 2010-06-10, 20:44:06 írta erdoscsaba » Naplózva
vargav
Vendég
« Válasz #47 Dátum: 2010-06-11, 13:54:18 »

Köszönöm a válaszokat!

Ezek az albumok nagyon informatívak, majd egyszer el is látogatok Dévaványára. Azt meg tudja esetleg valaki mondani, hogy miért Varga keresztnek hívják, ha egyszer a Szöllősy család emelte? Olvasom, hogy a Gyomai úti keresztet Varga András állíttatta, még az évszám (1894) is jobban illik a képbe.

VA
Naplózva
hajó
Haladó
****
Hozzászólások: 64



« Válasz #48 Dátum: 2010-06-12, 12:28:38 »

Kedves Attila!

Engedd meg, hogy lerántsam a leplet a nagy titokról!!!  Vigyorog

A Varga keresztet azért hívják Dévaványán Varga keresztnek, mert bizonyára Varga András állíttatta. Gondolom, most meglepődtél!  Vigyorog

Viharsarok barátunk jó indilatú válaszában (egyébként köszönet érte!!!) azért volt egy alapvető tévedés. A mezőtúri úton is áll ugyan egy kereszt, amit lelkes fiatalok tudtommal ki is igazítottak nemrégiben. Viszont! ...

Az általad keresett Varga kereszt a gyomai út mellett, ha Dévaványáról Gyomára mész, akkor az út bal oldalán, közvetlenül Lórés (ez a dévaványai határ egy része, amely a vizes időkből származik és eredetileg Ló-rév volt a neve) - naszóval: a lórési leágazásnál találod az elődöd által emeltetett keresztet.

A Varga kereszt az én gyermek és ifjú koromban, tehát talán a 70-es és a 80-as években még egy kőkereszt volt, rajta festett "bádog" Krisztussal. Aztán amikor állaga megromlott és valójában ledőlt, egyszer egy szép napon - nagy meglepetésemre - kijavították, pontosabban az eredeti talapzaton teljesen újra építették. Egy fém kereszt és egy "háromdimenziós", vélhetőleg öntött - Krisztus került rá. A kijavítás, ill. újra építés ténye a nagy büdös "cocalizmusban" valószínűleg nem csak engem lepett meg pozitívan, még szinte gyerek fejjel, hanem másokat is, mert még az indoklásra is emlékszem: a kereszt tájékozódási pontként jelölve van a katonai térképeken, így a mindig háborúra készülő kommunista barátaink sem hagyhatták elveszni. Könnyebb volt kiigazítani a Varga keresztet, mint a Varsói szerződés összes térképét!  Vigyorog

A valóságot, hogy tudniillik ki és kinek a költségén javíttatta ki, már régen szeretném magam is tudni, de ennek utána kellene járni. Én mindenképpen a dévaványai római katolikus egyháznál kezdeném a tájékozódást...

Ha valaki többet és pontosabbat tud erről kérem jelentkezzen itt a fórumon, vagy "privát üzenetben". [digisarret@gmail.com]

Üdvözlettel: hajó
« Utoljára szerkesztve: 2010-06-15, 23:27:39 írta hajó » Naplózva

Navigare necesse est! – Hajózni muszáj!
hajó
Haladó
****
Hozzászólások: 64



« Válasz #49 Dátum: 2010-06-25, 22:20:47 »

Kedves Vanyológusok és Kitartó Érdeklődőim!

Jelentem: hosszas és nem kevesebb kitartást igénylő verejtékes munka végeredményeként, sok hónapos vajúdás után nemrégiben megszületett a világtörténelem legelső önálló vanyológiai folyóirata, az
Ösztörű első száma. Az újszülött mérete 54 oldal, súlya (Dévaványa kulturtörténetében remélhetőleg) nem elhanyagolható!... Vigyorog

Megoldódni látszik az a dilemma is, hogy egy ilyen elektronikus kiadvány hogyan juthat el az érdeklődő Olvasókhoz. Azt gondoltam, hogy megérdemel ez a magazin egy egyszerű, önálló honlapot. Valójában minden rajtra kész, a kis honlap tesztelése várat még csupán magára, így megígérhetem Nektek: MÉG E HÉTVÉGÉN STARTOLUNK!

Szóval...


.. JÖN! ... JÖN! ... JÖN! ... JÖN! ..



M i n d i g   a   c s ú c s o n ...  ;-)


(Teljes felbontásért katt ide: http://digisarret.uw.hu/vanyologia/0024_vanyologia.jpg)

 Vigyorog

Üdvözlettel: hajó
« Utoljára szerkesztve: 2010-06-28, 22:23:09 írta hajó » Naplózva

Navigare necesse est! – Hajózni muszáj!
Oldalak: 1 ... 4 [5] 6 ... 13   Fel
  Nyomtatás  
 
Ugrás:  

         

Bejelentkezés






Elfelejtett jelszó?
Még nincs azonosítód? Regisztrálj

 

Impresszum © 2006-2017 www.devavanya.com Minden jog fenntartva! Írjon nekünk!